Fehér virágok
Meddig tart
Meddig tart, mikor a gondolat
Szárnyat bont, és belőle vers fakad?
Meddig tart, míg látod
Az élet végtelen szépségeit,
Hallod a fák sóhaját, érzed a virág illatát,
A Nap sugarát, látod a felhő könnyeit?
Csak pillanat, ami ha nem figyelsz,
Nyomban elszalad, és a perc üres marad.
Szíveddel láss, és figyelj befelé,
Nyisd meg a lelked a világ felé,
Szárnyaljon a gondolat,
Földi utad egy nagy tapasztalat.
Éld át az élet nagy varázslatát,
Száguldjon a képzeleted időn, téren át,
Szülessen belőle bölcs gondolat.
A lélek ajándéka minden,
A földi lét színes varázslata,
Így születik meg egy vers néhány sora.
Egységben
Van, ki múltját hozza el gyógyítani,
Ki az álmait valóra váltani,
Barátokat keresni, találni,
Örömet, szeretetet megosztani.
Kinek lelkében fény ragyog,
Annak nem számít, hogy milyen vagyok.
Fiatal, öreg, fiú vagy lány,
Megölel, és mosolyog rám.
Számára a szeretet alanya én vagyok,
Nem nézi azt, hogy ki is vagyok,
Lelkem örül, és én boldog vagyok.
Mert szeretete átölel,
És én érzem, tudom,
Hogy benne a fény ragyog,
És az ölelésben most vele így
Teljes egységben vagyok.
